Kubai figaró

Előfordul, ha ez ember a latyakos februárt a Karib-szigetek krokodil alakú és legnagyobb tagján tölti, hogy melege van a fejét koronázó hajzattól. Mibe keveredhet egy ilyen problémákkal küzdő egyén Trinidadban?

Kubát nehéz csak úgy bebarangolni. Az útjelző táblák, és a spanyol tudás hiányosságai miatt csak kevesen vállalkoznak arra, hogy igazán elmerüljenek ennek a vidám barakknak a mélységeit megismerni. Ezért van az, hogy Havanna, Trinidad és Cienfuegos turistáknak mutogatott, hellyel-közzel rendbe szedett utcáiról kimerészkedve, igazán remek élményekben lehet részünk.Frissen facsart cukornád levet szürcsölhetünk a helyiekkel, bele sem gondolva abba a hosszú listába, ami a bádogpohár szélén tenyésző baktériumtörzsek tételes felsorolását képezi. Romos udvarokban, lepukkant 50-es évekbeli verdáknak támaszkova hallgathatjuk a csak úgy a maga örömére, és nem a turisták szórakoztatására zenélő, örökké vidám kubai matuzsálemeket, akik még talán Che-vel és Camilo Cienfuegos parancsnokkal együtt lovagoltak be a Sierra Maestrából a városok imperialista iga alól való, dicsőséges felszabadítására. Málló falú kifőzdékben ehetünk valami felismerhetetlen állagú, de jó ízű étket, kopott bárpultoknak támaszkodva hajthatunk fel egy pohár tüzes rumot, közben a poharak fogyásával egyre gyorsul az időutazás... De Trinidad, ahol kis történetünk játszódik, még a legfejlettebb helyek közé tartozik: a szűk belvárosát helyrehozták, lekövezték, kifestették, egy sarokkal kijjebb pedig ugyanúgy folyik az élet és az utcán a szennyvíz, mint évtizedekkel ezelőtt. Itt történt, hogy Flórián megelégelte hajkoronáját, és kitalálta, hogy letolatja nullással. Igen ám, de ajándékbolton és éttermen kívül semmi értelmes helyet nem találtunk a kubai Szentendrében, így kicsaptunk a slumba. Már az első fiúcska, akinél a fodrász holléte felől érdeklődtünk, bevezetett a házába- majd ő megcsinálja a menő frizurát. Így is lett, letárgyaltuk az árat előre, majd Flóri elfoglalta a helyét a székben, és kezdődött a móka. Nemsokára elterjedt a híre, hogy egy gringó itt nyiratkozik, és beugrott néhány amigó, Que vola asere? felkiáltással, ami kb. a "mi a pálya, tesó" szófordulattal egyenértékű. Miután megkopasztottak, utunkra engedtek: fülledt, mégis felejthetetlen délután volt, remegett a levegő az utcák felett, a porban kergetőztek a koszos gyerkőcök- minden nagyon, de nagyon rendben volt. Íme a képek: